A keresés eredménye

Krokodil Rock

Emlékszem, mikor a rock fiatal volt
Én és Suzie annyit szórakoztunk
Kézen fogva, kövekkel kacsázva
Volt egy régi arany Chevy-m és egy saját lakásom
De a legnagyobb pofon, amit valaha kaptam
Az az volt, amikor a Krokodil Rock nevű dolgot csináltam
Míg a többi gyerek a Rocking Round the Clock-ra táncolt
Mi ugra-bugraltunk a Krokodil Rockra
 
Hát, a Krokodil Rockozás sokkoló,
Amikor a lábat egyszerűen nem marad egy helyben
Sosem volt jobb időszakom és azt hiszem, sose lesz
Oh szűzanyám, azok a péntek esték amikor Suzie szoros ruhát hordott, és a Krokodil Rockozás láthatatlan volt
 
De múltak az évek és a rock meghalt
Suzie elment és elhagyott minket valami külföldi srácétt
Hosszú éjszakákon át való sírás a lemezlejátszó mellett
Álmodoztam Chevy-mról és a régi kék farmeremről
De sose ölik meg az izgalmat, fellángoltunk a Krokodil Rockra
Gyorsan tanultunky, ahogy múltak a hetek
Tényleg azt hittük, hogy a Krokodil Rock megmarad
 

Szerelmes levelek

Szerelmes levelek egyenesen a szívedből
Oly közel hoznak minket miközben távol vagyunk.
Nem vagyok egyedül az éjszakában
Mikor is enyém lehet az általad írásba foglalt szeretet
 
Minden sorát megjegyzem
És nevedet csókolom, az aláírásodon
És drágám, elejétől a végéig újra olvasom
 
Szerelmes levelek egyenesen a szívedből
Oly közel hoznak minket miközben távol vagyunk.
Nem vagyok egyedül az éjszakában
Mikor is enyém lehet az általad írásba foglalt szeretet
 

Szomorú dalok (oly sokatmondóak)

Azt hiszem, vannak időszakok, amikor mindannyiunknak meg kell osztanunk egy kis fájdalmat
És a nehézségek elsimításának legnehezebb része
Amikor az emlékek megmaradnak
Ezekben az időkben arra van szükségünk, hogy a rádiót hallgassuk
Mert valami vén énekes száján keresztül
Megoszthatjuk bánatunkat, amit már úgyis ismerünk
 
Kapcsold be, kapcsold be
Kapcsold be azokat a szomorú dalokat
Ha minden remény odaveszett
Miért ne hangolnád be és kapcsolnád be [a rádiót]
 
Elérnek a szobádig
Csak érezd finom tapintásukat
Ha minden remény odaveszett
A szomorú dalok oly sokat mondanak
 
Ha más is szenved, elég leírni
Amikor minden egyes szó értelmet nyer
Olyankor egyszerűbb előszedni ezeket a számokat
A dolog lényege az a sor, ami végül megérint
És annyira jól esik, hogy annyira fáj
És épp annyira szenvedsz, hogy énekeld a blues-t
 
Szomorú dalok, oly sokat
Szomorú dalok, oly sokat
Szomorú dalok, oly sokat
Szomorú dalok, oly sokatmondóak
 

Nikita

Hej, Nikita, hideg van
A te kis sarki világodban?
Körbejárhatnád a világot
És nem találnál forróbb lelkületű virágot
 
O, láttalak a Falnál,
A tíz ólomkatonáddal felsorakozva,
Tűzben égő jeges szemekkel,
Emberi szív a hó által tartva fogva.
 
Oh, Nikita, nem fogsz soha semmit tudni az én otthonomról
Én sem fogom tudni milyen jó lehet téged átölelni
Nikita, szükségem van rád!
Oh, Nikita, létezik bármely időpontban egy másik oldal?
Számolva tiz felsorakozott bádogkatonát
O, Nikita, soha nem tudod meg.
 
Álmodsz-e rólam valaha is?
Látod-e az általam küldött levelekben írottakat?
Mikor átnézel a szögesdróton,
Nikita, számolod-e éjjelente a csillagokat?
 
És ha majd eljön az az idő
Amikor a fegyverek és zárt ajtók nem tartanak itt
Szabad leszel és te választhatsz
Csak nézz nyugatra és találsz egy barátot.
 
Oh, Nikita, nem fogsz soha semmit tudni az én otthonomról
Én sem fogom tudni milyen jó lehet téged átölelni
Oh, Nikita, soha nem tudod meg.
 
Oh, Nikita, nem fogsz soha semmit tudni az én otthonomról
Én sem fogom tudni milyen jó lehet téged átölelni
Nikita, szükségem van rád!
 
Oh, Nikita, létezik bármely időpontban egy másik oldal?
Számolva tíz felsorakozott ólomkatonát
Oh, Nikita, soha nem fogod megtudni.
 
Nikita….
Számolva tíz felsorakozott ólomkatonát (x2)
 

Rakéta ember (azt hiszem, ez hosszú-hosszú ideig eltart)

Ő becsomagolt nekem tegnap este a repülés előtt
Nulla óra kilenc perc délelőtt
És én akkor magasabban leszek, mint egy sárkány
Hiányzik a föld, sokkal jobban hiányzik a feleségem
Magányos vagyok fenn az űrben
Ez egy ilyen egy időtlen repülés
 
És azt hiszem, ez hosszú-hosszú ideig eltart
Amíg le nem érek, körbevisz engem újra megkeresni
Nem én vagyok az az ember, aki azt hiszi, otthon van
Ó, nem, nem nem én vagyok a rakéta ember
Rakéta ember, aki itt egyedül kiégeti a kanócát
 
A Mars nem olyan hely, ahol felneveld a gyerekeidet
Valójában hideg van a pokolban
És nincs ott senki, aki felemelné őket, ha te akarod
És ezt a tudományt én nem értem
Én csak öt napot dolgozom egy héten
Egy rakéta ember, egy rakétaember
 
És azt hiszem, ez hosszú-hosszú ideig eltart
Amíg le nem érek, körbevisz engem újra megkeresni
Nem én vagyok az az ember, aki azt hiszi, otthon van
Ó, nem, nem nem én vagyok a rakéta ember
Rakéta ember, aki itt egyedül kiégeti a kanócát
 

Áldozat

Versions: #1#2
Az emberi természet sajátossága,
hogy amikor rosszul mennek a dolgok,
amikor mindenhol az ő illatát érzed,
és a kísértés erős,
 
eljön az a pont,
amikor minden házas embert
édes bűn csábítja,
és kellemetlen helyzetbe kerül.
 
Hideg, hideg szív,
jól megszenvedtél,
néhány dolog könnyebbnek tűnik, kicsim,
ha átlépsz rajta.
 
És ez nem áldozat,
csak egy egyszerű szó.
Két szív él
két külön világban.
De ez nem áldozat, nem áldozat,
egyáltalán nem.
 
Kölcsönös félreértés,
az eset után,
a sérülékenység börtönt épít
utolsó lépésként.
 
Elvesztettük a kontrollt,
minden kártyánkat kijátszottuk,
nincsenek átkozódó könnyek,
amikor a féltékenység lángja ég.
 

Anglia rózsája

Versions: #1#2
Anglia rózsája
ezentúl szívünkben leszel
te voltál a kegyelem magad
ahol az élet fájt
az országig hallatszott szavad
simogattad a fájdalmat
fönt az égen
neved a csillagok őrzik majd.
 
életed ragyogott mint forró láng
mint fáklya a szélben
nem oltja el az éjjel
sem a vihar
lépteid feszülnek majd messze
Anglia zöld dombjain
a gyertyád kialszik tán,
de te most már legenda vagy.
 
elvesztettünk
be kell érnünk mosolyod nélkül
emléked lobogó láng
elhunyt testvérünkért
próbáljuk tartani
de előjönnek a könnyek
és szavaink tétován
mondják hogy nekünk mit jelentesz
 
életed ragyogott mint forró láng
mint fáklya a szélben
nem oltja el az éjjel
sem a vihar
lépteid feszülnek majd messze
Anglia zöld dombjain
a gyertyád kialszik tán,
de te már most legenda vagy.
 
Anglia rózsája
ezentúl szívűnkben leszel
te voltál a kegyelem magad
ahol az élet fájt
Anglia rózsája
egy ország, ami üres nélküled
hol hiányozni fognak szárnyaid
örökké, nagyon.
 
életed ragyogott mint forró láng
mint fáklya a szélben
nem oltja el az éjjel
sem a vihar
lépteid feszülnek majd messze
Anglia zöld dombjain
a gyertyád kialszik tán,
de te már legenda vagy.
 
lépteid feszülnek majd messze
Anglia zöld dombjain
a gyertyád kialszik tán,
de te már legenda vagy.
 
fordította Gaál György István
 

Néha mindannyian szerelembe esünk

A bölcsek azt mondják,
Úgy néz ki, ma eső lesz.
Úgy ropogtak a hangszórók
És elszivárgott az álmos földalattiba
A fáradt szemek, alig bírtak ébren maradni
A sajgó lábak gyakran mondogatták nekünk,
Ez mind megéri, mert
Néha mindannyian szerelembe esünk.
 
A fényes telihold
És a csillagfény töltötte be az estét,
Leírtuk ezt és én eljátszottam
Valami történt, annyira furcsa ez az érzés
Naiv elképzelések, amik oly gyerekesek voltak
Az egyszerű dallamok, amelyek megpróbálták elrejteni ezt
De amikor eljön az ideje
Néha mindannyian szerelembe esünk.
 
Vajon mi megtettük, nem tettük, kellene nekünk, nem kellene?
Nem vagyok biztos benne, mert néha annyira vakok vagyunk
A küzdelmes napon keresztül
Amikor még a legjobb barátod is mondja
Nem találod úgy, hogy
Néha mindannyian szerelembe esünk?
 
És csak az idő múlásával
Meg tudta ölni a megszerzett unalmunkat
Egy ideig futtass a vesztesekkel
Ám az üres egünkét nevetéssel költöttek ki
Épp az özönvíz előtt
Mosoly festett aggódó arcokra!